ESP-SHR

TERMÉSZETFELETTI JELENSÉGEK

A hatodik érzék

Az érzékeken túli észlelés (ESP) kutatásának eredményeit nem lehet kézlegyintéssel elintézni

Londonban az 1920-as évek közepén a később amerikai állampolgárságot felvett ír médium, Eileen Garrett látomásában egy nagy, lángba borult léghajó jelent meg, majd lezuhant. Amikor megtudta, hogy épp két kormányozható léghajó van épülőfélben, az R-100 és az R-101, szent meg­győződése lett, hogy az R-101 halálra van ítélve. Sefton Brancker, a polgári repülés vezetője kinevette a balsejtelmeket, és mindenkit megnyugtatott, hogy az R-101 „biztonságos, akár egy ház, a baleset esélye egy a millióhoz". A nagy léghajó 1930. október 4-én szállt fel megszakítás nélküli útjára India felé. Másnap francia földön lezuhant, s a szerencsétlenségben 45 társával együtt Sefton Brancker is életét vesztette.

A holtak bizonyítéka. Három nappal később egy spiritiszta szeánszon az R-10 l-es léghajóról érkező „szellemek" látogatták meg Garrett-et; közöt­tük volt Brancker is. Elmesélték, hogy az R-101 léket kapott s a gáz elszivárgóit. Ez a történet viszont nem egyezett a hivatalos magyarázattal. Garrett beszámolója szerint a szivárgó gáz belobbant az egyik motorból ki­csapó lángtól. A „tanúvallomást" azonban a nyomozó hatóság nem vette figyelembe - hisz' ilyet a bíróság előtt nem lehet felhasználni!

A nyugati tudósok zöme az embert elektrokémiai gépnek tekinti, mely az öt érzék: a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás útján szerzi információit. A paranormális jelenségek kutatói a tudás megszerzésének más eszközeivel is számolnak - ilyen az érzékeken túli észlelés, angol elnevezésének (extrasensory perception) elterjedt rövidítésé­ből az ESP. Ennek négy válfaját különböztetik meg: a gondo­latátvitel (telepátia), a megérzés,illetve jövőbe látás (prekogníció), a múltba látás (retrokogníció) és a távolbalátás (clairvoyance).

A sámánok és a kuruzslók mindig is támaszkodtak az ESP-re. Az álomfejtést a malájok a halászathoz használták, a zuluk a vadászathoz. Az ausztráliai őslakók füstjeleket küldtek távol levő barátaiknak, hogy jelezzék:telepatikus üzenet érkezik Ma egyes kutatók azt tartják, hogy az érzékeken túli észlelés folyamata a tudatalattiban történik, s onnét lökődik át a tudatba.

A londoni Pszichikai Kutatások Társasága 1882-es megala­kulása óta a tudósok bebizonyították, hogy az ESP létezik, és megpróbálták felderíteni,hogyan működik. Az 1930-as években az amerikai dr. Joseph Banks Rhine, az észak-karolinai Duke Egyetem tanára laboratóriumi kísérletekbe fogott – a véletlenek kiszűrése végett gondosan ellenőrzött körülmények és változók között. A tudományágat „parapszichológiának" nevezte el. Rhine egyik kol­légája, dr. Kari E. Zener 25 lapból álló kártyacsomagokat használt a telepatías kísérletek céljára, melyeken öt egyszerű ábra volt látható: négyzet, kereszt, csillag, kör és hullámvonal. Az egyik kísérlet során Rhine doktor azt a felada­tot adta a kísérleti alanyoknak, mondják meg, milyen ábrák szerepelnek a lapjával lefelé fordított kártyákon. A puszta véletlent messze meghaladó eredményekre jutott. A hitetlenkedők azonban csalással és eljárási hibákkal vádolták a kutatókat Ezután bonyolultabbá váltak a kísérletek. Független megfigyelők tartózkodtak a helyszínen, s a telepátiái kísérleteknél az alanyokat spanyolfallal kerítették el. A kártyakísérletek tanúsága szerint így is bebizonyosodott, hogy létezik gondolatátvitel, távol­balátás és jövőbe látás.

Fogod a gondolataimat? Napjainkig talán az ún. Ganzfeld-kísédetek mutatták legsikeresebben, hogy létezik ESP. Ezeket az amerikai Charles Honorton indította be 1971-ben New Jerseyben a Pszichofizikai Kutató­laboratóriumban, majd Skóciába költözése után az Edinburghi Egyetemen folytatta. A kísérletek céljára olyan körülményeket teremtettek, melyek nem keltenek strukturált hang- és formaingereket az érzékelés számára - ezt hívják Ganzfeldnek, ami németül „teljes mező"-t  jelent Az ESP-t fogadó személy áttetsző szemüveget visel, amelyre vörös fényt irányítanak, valamint fülhallgatót, melyből „fehér" (strukturálatlan) hangot hall. Az érzéki ingerek hiánya állítólag lehetővé teszi, hogy az öntudatlanul kapott benyomások tudatosuljanak. A befogadó elmondja és fel­jegyzi, mit lát, miközben egy másik helyiségben a „küldő" a telepatikusan küldendő képre összpontosít, ami lehet állókép vagy filmklip. A befogadó által elmondottakat ezután összevetik a képpel. A siker aránya az elmondások szerint 50% körül mozog, a véletlen egybeesések arányát viszont csak 5%-ra becsülik.

Az amerikai Princeton Egyetemen Robert Jahn és társai a jövőbe látó távoli észleléssel kapcsolatos kísérleteket folytattak, s ezek szintén pozitív eredményt hoztak.

A küldő távoli helyszínre utazik, amelyet mintegy 100  lehetőség közűl véletlenszerűen választ ki egy számítógép.

Itt feljegyzi benyomásait, és fényképeket  készít.  A  befogadó   nem   tudja,   hol tartózkodik a küldő, s megpróbálja elképzelni a helyszínt, leírja lelki benyomásait, és vázlatokat rajzol. Számos kísérlet során bebizonyosodott, hogy a befo­gadónak 15%-kal több helyes információja van a helyszínről, mint amire találgatással számítani lehet. Annak esélye, hogy ez véletlen egybeesés eredménye, egy a trillióhoz. A küldő és befogadó közti távolság nem játszik szerepet, és az sem, hogy a küldő a vizsgálat előtt utazik-e a helyszínre, vagy utána.